Tudom, hogy a töri órák már általánosban és gimnáziumban is elég unalmasak tudnak lenni, de mint mindennek, a koreai popkultúrának is van története. A könnyebb megértés és a tisztánlátás végett egy kicsit ezzel is érdemes foglalkozni. Nem ígérek teljes körültekintő munkát és rengeteg pontos adatot, de ha valaki nagy vonalakban ismerné szeretné a k-pop történetét, akkor ez a sorozat segítségére lehet.

Kezdjük Ádámtól és Évától!
Ha a koreai könnyűzene kezdetét keressük, egészen a 19. század végéig, 1885-ig kell visszamennünk az időben. Akkor egy amerikai misszionárius, Henry Appenzeller érkezett az országba és amerikai és brit népdalokat kezdett el tanítani iskolákban. Ezeket a dalokat később changga-nak nevezték Koreában és a nyugati dallamokra saját nyelvükön énekelték a szövegüket. A nálunk is híres Ó, te drága Klementina ott például Simcheongga néven futott. A japán uralom alatt felerősödött a changga dalok szerepe a koreaiak életében, akik a zene segítségével próbálták kifejezni a japánokkal szembeni érzéseiket.

A trot térhódítása
Az 1920-as években egy japán zeneszerző, Masao Koga mixelte össze a hagyományos koreai zenét az Amerikából érkező gospel dalokkal és ez adta az alapját a később Japánban Enka, Koreában trot névvel illetett népszerű daloknak. A trot kifejezés a foxtrotból érkezett és igazán a hatvanas években váltak divatossá ezek a dalok. A japán uralom végetértével egyre több nyugati elemet felvettek a trot zenészek és a Kim nővérek dalaikkal még az Ed Sullivan Showba is eljutottak a hatvanas években. A 80-as és 90-es években aztán sokat veszített népszerűségéből, a 2000-es években viszont több k-pop együttesnek köszönhetően újra egyre többen érdeklődnek a stílus iránt, Daesung a BIGBANGből és több Super Junior tag is adott ki már trot dalokat.

Valami Amerika
Miután 1945-ben Korea felszabadult a japán fennhatóság alól, lassan elkezdett szivárogni a nyugati popkultúra az országba. Előbb csak egy-két bárban lehetett nyugati zenét hallgatni, a Koreai háború után azonban a térségben maradó amerikai katonák segítségével egyre több fiatal ismerhette meg, mit hallgatnak kortársaik az óceán túloldalán. Amerika pedig "elkényeztette" harcosait: az ötvenes években Marilyn Monroe és Louis Armstrong is az országba látogatott, fellépésük pedig nemcsak az amerikai katonákat, hanem a hazai fiatalokat is lenyűgözte. A nyugati zene egyre inkább hatást gyakorolt Korea könnyűzenei életére is, a 60-as években a Beatles-láz begyűrűzése után megjelentek az első koreai rockbandák is.

A balladák kora
Amíg az 1980-as években a nyugati világ szintipopra bulizott, Korea sokkal melankolikusabb vizekre utazott, s az évtizedet főleg a balladaénekesek uralták. 1985-ben jelent meg Lee Gwan-jo albuma, ami több, mint háromszázezer példányban fogyott. De természetesen az amerikai előadók is jelen voltak már ekkor a koreai könnyűzenei életben. A legnagyobb hatással egyértelműen Michael Jackson volt a koreai előadókra, zenei stílusa, előadásmódja és tánclépései a mai napig inspirálják a k-pop csapatokat. Az évtized végére a pop, dance és hip-hop zene is megérkezett és elterjedt az országban, ezzel megalapozva azokat a változásokat, amiket a kilencvenes évek és a huszonegyedik század tartogatott számunkra.

De hogy ki volt a k-pop első igazi harcosa? Kiket tartanak az első generáció tagjainak? Mikor alapultak meg az első nagy ügynökségek? Erre a következő részben kaphattok választ.