A Know Your Bands sorozat mai részében Viki és Andris a változatosság kedvéért ismét egy fiúcsapattal ismerkedik majd meg. A Super Junior neve - a BIGBANGhez hasonlóan - már ismerősen csenghet, ha beleolvastatok valamelyik k-pop töri bejegyzésbe, vagy végigfutottatok a legnépszerűbb k-pop dalok listáján. Most rajtunk a sor, hogy egy kicsit jobban beleássuk magunkat a Super Junior fiúk életébe és zenéjébe és megismerhessük az olyan nagy sikerű dalokat, mint a Sorry, Sorry vagy a Mr. Simple.

El is érkeztünk a blog talán legfontosabb sorozatához, a Know Your Bandshez. Ezekben a posztokban a k-popot nem ismerő Viki és Andris egy-egy koreai idol group pár dalát és videóját, illetve rövid bemutatását kapja meg tőlem, Fannitól, azzal a feladattal, hogy írják le első benyomásaikat, próbálják meg értékelni az adott csapatot és a végignézett videókat, végighallgatott dalokat. Ezeket a véleményeket elolvashatjátok itt a blogon is, de Fanni is itt lesz, hogy egyrészt bemutassa az adott csapatot, másrészt pedig megossza, ő miért is szeretett meg egyes videókat, dalokat és tagokat. A bejegyzésekben tehát egyszerre szórakozhattok ti is az első benyomásokon és tudhattok meg fontos dolgokat egy-egy idolcsapatról.



Az első ilyen bejegyzéshez a 2006-ban debütált BIGBANGet választottuk, akik a legjelentősebb idolcsapatokhoz tartoznak Dél-Koreában és Ázsián kívül is a legismertebbek és legelismertebbek. A Time például épp a napokban nevezte őket a One Direction hiányában a legnagyobb fiúbandának - bár egy olyan csapatot, ahol a tagok nagy része már közelebb áll a harminchoz, mint a húszhoz, mennyire nevezhetünk még boybandnek, külön vitát érdemelne. A Fantastic Baby videója már 200 millió megtekintés felett jár, a top 100 legnézetebb k-pop videó közül több, mint 20 a BIGBANGhez vagy tagjaihoz köthető, 2011-ben pedig még MTV EMA díjat is hazavihettek.

Rengeteg siker van már a hátuk mögött és meghatározó szereplői most már nemcsak az ázsiai, hanem lassan az amerikai és nyugat-európai zenei világnak is. Ennek ellenére Viki és Andris még nem találkozott velük, így mindenféle előismeret nélkül kellett kommentálniuk a csapat három videóját, a Fantastic Babyt, a Bang, Bang, Banget és Losert.

Ha még nem olvastátok volna, de úgy érzitek, szeretnétek kicsit többet tudni a csapatról a véleményeink előtt, érdemes végigfutni EZT a bejegyzést.

De miért szerethető a BIGBANG?
Egy kicsit megpróbálom összefoglalni, én miért szerettem meg a csapatot, és miért tartom őket a mai napig az egyik legfontosabb k-pop idolcsapatnak. Valószínűleg elfogult vagyok és magyarázom a bizonyítványom, de ezt a kockázatot vállalom. Ha más véleményre vártok, szerintem Vikitől és Andristól megkapjátok majd. Először is, mindig is tudtam értékelni, ha valakiben van alázat és a belét kidolgozza azért, hogy jobb legyen és ez szerintem a BIGBANGre (is) jellemző. Aztán nagyon szeretem, ahogy szépen lassan leépítik a legtöbb emberben élő sztereotípiákat: debütálásukkor nem kifejezetten hívhattuk őket szépfiúknak, T.O.P messze van attól, hogy tehetséges táncosnak hívjuk, G-Dragon szerzi a dalaik nagy részét, így nehéz őket azzal vádolni, hogy az ügynökség által kiállított robotok. Nagyon fontos a divatra és stílusra gyakorolt hatásuk: GD szerintem a létező összes hajszínt kipróbálta már, nem fél úgy öltözködni, ahogy kedve tartja, és mostanra olyan stílusikonná vált, hogy nemcsak Ázsiában utánozza őt mindenki, de Lagerfeld is az egyik múzsájának tartja.

Van egyrészt tehát a határfeszegetésük és az elvárásoktól való eltérésük, ami nagyon szerethetővé teszi őket. De persze ezzel nem mennénk semmire, ha a zenéjük hallgathatatlan lenne, és ilyen szempontból sokkal könnyebb 2016-ban megírni ezt a posztot, mint mondjuk 2012-ben lett volna. Kétségtelen, hogy a csapat első évei egy az egyben visszavisznek minket a kilencvenes évek fiúcsapatainak popdallamaihoz, még ha sokan a korai időszakukat a Black Eyed Peas hip-hopjához hasonlítják. Nem mondom, hogy minden nap mondjuk a Liesra vagy a Sunset Glowra bulizok, de azt bevallom, hogy előhoz belőlem egy olyan nosztalgikust érzést, ami miatt még akkor is szívesen hallgatom ezeket a dalokat, ha tudom, hogy nem a zeneipar csúcsai. Valahogy ugyanez a helyzet a Fantastic Babyvel is: amellett persze, hogy elképesztően fülbemászó az a dal és nem tudom kiverni a fejemből, lenyűgöz, hogy a klip összes hülyeségét be merték vállalni, és az istenért is, iszonyat jókat lehet bulizni erre a számra (tapasztalat).

Viszont az, ami az Alive óta történt, szerintem zeneileg is figyelemreméltó. Alapból az a merészség, hogy Daesung kihozott egy trot albumot a 2000-es években, aztán Seungri GG Be-je, ami szintén teljesen más stílust képvisel, T.O.P és a Doom Da Da, ami az egyik legfurcsább videóklip, amit életemben láttam, de a rap elképesztően menő... és akkor még nem is említettem GD és Taeyang albumait, amik abszolút versenyképesek lennének a nemzetközi piacon is. A Good Boyra pedig nincsen jobb szó, az a dal egyszerűen menő... és egy abszolút klubsláger, amit simán lehetne adni bármilyen buliban. A MADE pedig szerintem a tavalyi év egyik legfontosabb albuma volt és nem csak Ázsiában. A Bang Bang Bang ismételten egy ultimate partisláger, a Loser szövege gyönyörű és bármikor megsirat, a Bae Bae videója elképesztően különleges és maga a dal is eléggé one of a kind, de a személyes kedvencem a Sober. A We Like To Party bármilyen baráti nyaralás himnusza lehetne, a Let's not fall in love pedig szerintem sokakat megfoghat melankóliájával. A Zuttert pedig szavakba sem tudom önteni, mennyire szeretem, az abszolút őrültség + savage dalszöveg kombináció engem mindig megvesz. De amit a legjobban becsülök, hogy a BIGBANG mindig képes a megújulásra: 10 év után  még talán frissebbek és aktuálisabbak, mint valaha, és amit csinálnak, abszolút hatással van a zenei világra. Hihetetlennek tartom, hogy valaki ennyiszer megújuljon és alkalomról alkalomra jobb legyen, a fiúknál mégis ez a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy milyen energiákat mozgatnak meg a színpadon, milyen élénken kommunikálnak a közönséggel és mennyire élvezhető és szórakoztató minden fellépésük.

A történethez persze hozzátartozik, hogy az öt srác szerintem emellett remek ember és tiszteletreméltó, tehetséges művész is, akik mögött nagyon sok küzdelem van, és a kitartásukért és a szorgalmukért mindig is becsülni fogom őket. A személyiségük szinte külön bejegyzést érdemelne, nagyon szórakoztató figurák, és olyan emberek, akikre egyszerűen nem lehet nem odafigyelni. A nyugati előadók nagyon sokat tanulhatnának szorgalomról és alázatról, meg a rajongók megbecsüléséről a BIGBANGtől.

Milyen dalokat fogunk véleményezni?
Mivel szerettem volna megkímélni Vikit és Andrist a gyerekkori nosztalgiától, így a három dal kiválasztásakor inkább a BIGBANG eddigi pályafutásának második felére koncentráltam. A Fantastic Babyt, a csapat eddigi legnagyobb sikerét persze nem hagyhattam ki a végső trióból, így a többiek ezzel kezdik majd az ismerkedést. Ezt követi a tavalyi év legnézettebb k-pop videója, a Bang Bang Bang, végül pedig, hogy egy kicsit a fiúk softabb oldalát is megfigyelhessük, a szintén 2015-ös Losert ajánlottam a többieknek. Abszolút nem állítom, hogy ennyivel megismerhető lenne a BIGBANG és tagjainak munkássága, de kezdetnek ez pont megfelelő lesz.

Fantastic Baby (2012)




Viki szerint: Wooow. Ez volt az első K-pop műfajú videó a youtube-on, amit valaha láttam. Először nagyon furcsa gondolataim támadtak. Nem tudtam hova tenni azt a sokféle stílust, ami szembe jött velem. Történelem? Metál világ? Társadalmi problémák (a „tömeges rendbontásnál”)? Szerintem bulizós, lazító számnak számít. A ruhák nem igazán tetszettek, de figyelemfelkeltőek, mindenesetre.

Andris szerint: A Psy-őrület óta ez az első k-pop szám, amit meghallgattam, és így elsőre elég sok volt. A zenéhez túl sok mindent nem fűznék hozzá, semmivel sem rosszabb egy átlag amerikai popslágernél, a drop nekem kicsit LMFAO-s. A klip viszont, ami legalább akkora szerepet kap a produkcióban, mint maga a zene és a szöveg (nem tudtam eldönteni, hogy angolul vagy koreaiul, esetleg ezeket váltogatva énekelnek-e), megér egy misét. Ilyenfajta vizuális sokk ritkán éri az embert. Nagyon színes ruhák/hajak, nagyon sok fémtüske, nagyon túljátszott szenvedélyesség, az egész nekem nagyon-nagyon sok. Ha jól értelmeztem a videó cselekményét, a maszkos fiatalok megküzdenek a zene elnyomását képviselő rohamrendőrökkel, majd buliznak egy jót a bigbanges fiúkkal. Persze nem is ez a lényeg, a klip nagy részét a tagokról készült izmos/szexi/szép/vad felvételek teszik ki. Mindenesetre a Youtube-on megnézték 220 millióan, és több mint egymillióan lájkolták is, ami jól mutatja, hogy mennyire népszerűek.

Bang Bang Bang (2015)




Viki szerint: A ruházat szintén extravagáns. Lehet, hogy azért, mert kevés, a műfajhoz tartozó videót néztem még meg, de zenei váltások különösen erősnek, élesnek tűnnek. Vannak részek, amik kifejezetten tetszenek benne, azt hiszem, kicsit jobban bejön a Fantastic Baby-nél. Erre talán buliznék is!

Andris szerint: Nem tudom, hogy csak a Fantastic baby vitte feljebb az ingerküszöbömet, vagy ez a videó már nem olyan vészes, de ezen már nem akadtam ki. A zene is jobb valamivel, sőt a refrén alatti trapes cucc kifejezetten tetszik, bár a srác hangja nagyon idegesít. A klip egyébként borzasztóan eklektikus, elég összefüggéstelenül követik egymást a jelenetek a ganxtás kocsipattogtatástól az indián fejdíszes motorozásig. Összességében szerintem ez a szám hallgathatóbb, és az egésznek van egy húzása, akár még buliznék is rá. A húgomnak viszont nem tetszik :(


Loser (2015)




Viki szerint: Erre a dalra mondanám azt először, hogy tetszett! Tetszik a refrén, kicsit harmonikusabb a hangzásvilága. Ennek a videónak a nézettsége alacsonyabb, mint az előző kettőé, de ez minden bizonnyal a téma miatt van. Az érzelmek ilyen heves kimutatását kicsit talán túlzásnak tartom.


Végül arról is faggattam egy kicsit Vikit és Andrist, mi a véleményük a csapatról a három dal után és szerintük miért ilyen sikeres a BIGBANG.

Viki szerint: Nos, nekem beletelt egy kis időbe, mire letisztult előttem a BIGBANG, mint csapat. Annyira egyediek és újak számomra, hogy nem is jut eszembe más fiúbanda, akikkel össze tudnám őket hasonlítani. A kpop stílusról hallva, valahogy pont az ilyen különlegesség, extravagánsság jutott eszembe. Az imidzsük is annyira egyedi, kevert, hogy szinte már összeáll.
Annak, hogy ez a banda ilyen sikeres, több oka is lehet. Egyrészt a stílusuk tényleg nagyon egyedülálló; extrémek, bevállalósak, abszolút nem törődnek a külvilág elvárásaival, valószínűleg ezért tudnak újat teremteni, mind stílusban, hangzásban, megjelenésben, talán világnézetben is. A Loser-hez hasonló lassabb, dallamosabb számokat hallgatnék még tőlük szívesen.