Az előző részek tartalmából: Az "évad" elején megismerkedtünk a koreai könnyűzene múltjával a világháborúktól egészen a nyolcvanas évek végéig, majd a második részben sorra vettük az első igazi k-pop előadókat, s az első generáció tagjait. A harmadik részben már a huszonegyedik században találtuk magunkat, és megismerhettük a második generáció tagjainak legfontosabb fiúcsapatait. A korszak azonban nem lett volna teljes a girl groupok, vagyis lánycsapatok nélkül, itt az ideje tehát, hogy egy kicsit rájuk irányítsuk a reflektorfényt. Jöjjenek a második generáció legjelentősebb női előadói!

A koreai pop királynője
Bár a k-pop alapvetően inkább a lány és fiú idolcsapatoknak köszönhette legnagyobb sikereit Ázsiában, a 2000-es évek elejének egyik legmeghatározóbb előadója a 2000-ben, 14 éves korában debütáló Kwon Boa volt. A leányzónak ráadásul sikerült az is, ami az egyik legfontosabb célkitűzése volt az új évezred elejének: meghódította a Japánt, és a szigetország és Korea között felálló ellentétek ellenére hatalmas sikereket ért el a szigetország lakóinál is. Boa az SM Entertainment ügynökségnél debütált, s tagja is maradt, sőt, részvénye is lett. 2008-ban még Amerika meghódításával is megpróbálkozott, itt azonban már nem sikerült átütő sikereket elérnie.



Girl's Generation: akiket mindenki ismer
Az SM Entertainment természetesen próbálkozott lánycsapatok elindításával is fiúcsapatai sikerei mellett. A The Grace nem hozta be a hozzá fűzött reményeket, a Girl's Generation viszont sokkal nagyobb karriert futott be, mint arra ők maguk számítottak volna. 2007-re tehető a 9 tagú lánycsapat debütálása, de az igazi nagy sikerig egészen 2009-ig kellett várni. Akkor jelent meg a Gee videóklipje, ami hihetetlen népszerűségre tett szert, az egyszerű dal és a cuki videóklip a még cukibb tánccal kilenc hétig trónolt a Music Bank listájának élén. 2010-re sikerült a japán piacot is bekebelezniük: több, mint 500 ezer példányban keltek el az SNSD lemezek a szigetországban. 2013-ban pedig a nemzetközi média is figyelmet fordított rájuk: ebben az évben nyerték meg a Youtube Music Awards díjátatón az év videójáért járó díjat, és az I Got A Boy így már nemcsak Ázsiában, de Amerikában és Európában is egyre népszerűbb lett, a mai napig a legnézetebb k-pop videók közé tartozik a Geevel együtt. Az SNSD a mai napig a legismertebb és legnépszerűbb lánycsapat Dél-Koreában.

Wonder Girls: élet a Jonas Brothers előzenekaraként
Szintén 2007-ben debütált a Wonder Girls formáció, de a JYP Entertainment ügynökségnél. Az öttagú csapatban a kezdeti felállás óta már több tagcsere is történt. Az első sikereket a Tell Me és a So Hot hozták, a Tell Me egyszerű koreográfiája nagyon népszerű lett Koreában, rengetegen táncoltak rá és táncolnak rá a mai napig. Az igazi áttörést viszont nem ez a két dal, hanem a Nobody jelentette. 2009-ben aztán Amerikában is szerencsét próbáltak a lányok, de hiába voltak a Jonas Brothers előzenekara és került a Nobody angol verziója a Billboard Hot 100 listára, nem vált valóra számukra sem az amerikai álom, sőt, koreai népszerűségük is megkopott, mire visszatértek Ázsiába. A csapat egyik tagja, Sunye 2013-ban férjhez ment, a csapat pedig szünetre. 2013-ban Sohee a BigHit Entertainmenthez szerződött, hogy a színészi karrierjére koncentráljon, de nem szakította meg teljesen a kapcsolatot a JYP-vel. 2015-ben tért vissza a Wonder Girls kicsit eltérő felállásban Reboot című albumukkal.

KARA és Brown Eyed Girls: kisebb sikerek
Bár a második generáció tagjai közül kiemelkedik az SNSD és a Wonder Girls, nem szabad elfelejtenünk a KARA formációt sem. A KARA 2007-ben debütált a DSP Media ügynökséggel, a jelenleg négytagú csapat is több tagváltáson is átesett az évek során. Az első nagy sikert 2009-ben érték el Revolution című albumukkal. Ezen az albumon található meg legnépszerűbb daluk, a Mister, ami koreográfiájával egész Ázsiában ismertté tette őket. Így sikerült 2010-től Japánban is egyre több lemezt eladniuk és kedvencé válniuk. 2016-ban több tagnak is lejárt a szerződése a DSP Mediaval, amit nem újítottak meg, ennek ellenére a tagok szerint nincs szó feloszlásról, szeretnének a jövőben is együtt dolgozni. Szintén kiemelkedik még a korszakban a Brown Eyed Girls, a lánycsapat 2006-ban debütált. 2008-ban váltak igazán népszerűvé L.O.V.E. című dalukkal, de a 2009-es Abracadabrát tekinthetjük legsikeresebb számuknak. Ők sokkal szexibb és kihívóbb klipeket és számokat készítettek, mint kortársaik, ezért sokszor kritika érte őket. A tagok mostanában szóló produkcióikra koncentrálnak.

Ha eddig úgy éreztétek, nem kötnek le titeket a k-pop töri bejegyzések, mert egy olyan rejtélyes múltról szólnak, amihez nem sok közötök van, akkor jó hírrel jöttem: ebben a részben már a huszonegyedik század k-pop előadóival fogunk foglalkozni. Az első rész összefoglalta a k-pop előzményeit a nyolcvanas évek végéig, a második részben az első generáció tagjaival foglalkoztunk, azaz azokkal a csapatokkal, akik 2000-ig debütáltak, most pedig a 2000-es évek első felén lesz a hangsúly. Itt az ideje megismerni a második generáció fiúcsapatait, ahol már sokkal több ma is ismert szereplővel találkozhatunk! A negyedik részen pedig újra a lányokra kerül a hangsúly.

TVXQ: hatalmas siker, sok tanulság
Az SM Entertainment indította útjára az öttagú TVXQ formációt még 2003-ban, amikor acapellacsapatként jelentek meg a közönség előtt. A koncepciót azonban gyorsan maguk mögött hagyták, rajongói táboruk pedig gyorsan növekedésnek indult. A rajongótábor, a Cassiopeia ráadásul hatalmas ellenállást mutatott, amikor 2004-ben felvetették, hogy az egyik tagot lecserélik. Hála a kitartó és rendkívül makacs fanoknak, minden maradt a régiben, a TVXQ pedig 2007-re nemcsak Koreában, hanem Japánban is nagy népszerűségnek örvendett, olyannyira, hogy koreai fiúcsapatként először adtak koncertet a Budokanban és a Tokyo Dome-ban.
A nagy siker és a hatalmas rajongótábor ellenére a TVXQ története szomorú fordulatot vett.2009-ben a csapat három tagja, Jaejoong, Yoochun és Junsu beperelte az ügynökséget, mert szerződésükben egyenlőtlen, az emberi jogokat sértő tételek voltak, s miután megnyerték a pert, a csapatnak és a kiadónak is búcsút intettek. A TVXQ-t a két tag, Yunho és Changmin vitték tovább. A TVXQ-t elhagyó fiúk megalapították a JYJ együttest, s bár régi ügynökségük, az SM mindent megtett azért, hogy ellehetetlenítse őket, mégis sikerült befutniuk.



Super Junior: sorry, sorry
Az SM Entertainment másik sikeres fiúcsapata, a Super Junior 2005-ben debütált, 12 taggal. Az eredeti koncepció szerint a tagok folyamatos rotációval cserélődtek volna, az SM azonban ismét a rajongócsapat, jelen esetben az E.L.F ellenállásába ütközött, így erről a tervükről lemondta, s az eredeti tagok folytatták a munkát. 2006-ban új taggal bővült a Super Junior, s bár a rajongók eleinte Kyuhyunnal szemben is ellenségesek voltak, később sikerült elfogadni az új előadót. Az U című dal volt az első sikerük, ám a Super Junior fiúk nemcsak a zene terén jeleskedtek: showműsorokban lettek műsorvezetők, sorozatokban és filmekben szerepeltek, többen modellkedtek is. Az évek során az SM több subunitot, kisebb csapatot is alakított a Super Junioron belül, a legnagyobb felfordulást ezek közül a kínai piacra specializálódott Super Junior-M okozta, mivel az ügynökség két új tagot, Zhoumit és Henryt is hozzácsapta a subunithoz. Ez persze kiverte a biztosítékot a rajongóknál, akik több platformon is tiltakoztak, az SM-nek pedig még nyilatkozatot is kellett kiadnia, hogy a két új fiú nem lesz az eredeti Super Junior tagja.A TVXQ-hoz hasonlóan a Super Junior is 2009-ben élte meg a legnagyobb krízisét: előbb Han Geng hagyta el a csapatot egészségügyi okokból és depressziója miatt, majd Kibum jelentette be, hogy inkább színészi karierrjére koncentrál. A Super Junior megmaradt tagjai azonban ezután érték el igazi nagy sikereiket: a Sorry, sorry vagy a Mr. Simple nemcsak Ázsiát hódította meg, de Nyugaton is sokan felfigyeltek rá. A Super Junior a mai napig aktív, bár jelenleg többen katonai szolgálatukat töltik.

A múlt héten megismerkedhettetek a k-pop huszadik századi előzményeivel, az angolszász népdaloktól a troton keresztül eljutottunk egészen a nyolcvanas-kilencvenes évekig, amikorra a nyugati popzene már jelentős befolyást gyakorolt a koreai előadókra, de a balladák is hatalmas népszerűségnek örvendtek. A Kis k-pop töri második részében az első k-pop csapatokat és úgy összességében az első generációt vesszük egy kicsit górcső alá, persze csak röviden, tömören, hogy könnyen emészthető legyen és ne váljon ez a bejegyzés sem egy történelemkönyv lapjává.

Seo Taiji and The Boys
Kicsit talán különös, de mai utazásunkat a koreai popzene múltjában egy metálegyüttessel kezdjük. Jung Hyuncheol, akit a legtöbben csak Seo Taiji-nek ismernek, ugyanis Dél-Korea feltételezhetően első heavy metal bandájában, a Sinawe formációban kezdte pályafutását 1986-ban. Már az első albumuk is rettentő népszerű volt, több, mint 400 000 példányban kelt el, a metálbanda azonban mégis feloszlott 1991-ben. Seo Taiji sem tétlenkedett, s Yang Hyunseok és Lee Juno társaságában megalapította a Seo Taiji and The Boys csapatot, s 1992-ben ki is adták első kislemezüket, ami teljes mértékben felrázta a koreai könnyűzene életét. A debütáló I Know című daluk akkora siker lett, hogy 17 héten keresztül uralta a lejátszási listákat, pedig a techno, dance és hip-hop alapokat is ötvöző szám akkor még nagyon szokatlannak számított Koreában. A későbbi albumaik is hasonlóan sikeresek lettek, még akkor is, ha évről évre egyre inkább a rockzene felé fordultak és szövegeik is egyre provokatívabbak lettek. Negyedik albumukat társadalomkritikus szövegeik miatt majdnem be is tiltották, s a csapatot sátánista üzenetek közvetítésével vádolták. A csapat viszont nem volt hosszú életű, mindössze négy év után, 1996-ban be is jelentették feloszlásukat. Seo Taiji az Egyesült Államokba utazott, majd később sikeres szólókarriert épített fel Koreában, Yang Hyunseok pedig ügynökséget alapított, a YG Entertainment pedig mára Dél-Korea egyik legjelentősebb ügynökségévé vált.

Az első generáció
A dél-koreai idolcsapatokat és előadókat az alapján osztjuk generációkba, hogy melyik évben debütáltak. Bár maga a műfaj is csak épphogy húsz éves, mégis már több generációt számolhatunk. Az első generáció tagjainak azokat az idolokat tartjuk, akik 1996. és 2000. között léptek a nagyközönség elé. Az első generációt s az idolokról kialakult gondolkodásmódot alapvetően határozta meg Lee Sooman, aki 1989-ben megalapította az SM Entertainment ügynökséget, ami a mai napig a legnagyobb ügynökségnek számít Koreában. Sooman ügynöksége volt az első, ami fiatal tehetségek képzését tűzte ki céljául. Ezekben az években alakult ki az is, mit értünk az idol szón. Az idolok olyan, elsősorban énekkel ÉS tánccal foglalkozó előadók, akiket hosszú éveken keresztül képeznek az ének, zene, tánc, előadói képesség, kommunikáció és színészet területén, s nagy hangsúlyt fektetnek stílusának, imidzsének, személyiségének formálására, kialakítására.

H.O.T vs Sechs Kies
1996-ra tehető az első fiúcsapat debütálása, ekkor jelent meg ugyanis a H.O.T, vagyis Highfive Of Teenagers (mielőtt megijednétek, lesz idiótább név is) első dala. Az öt tagú fiúcsapat első számukkal még nem ért el nagy sikereket, nem sokkal később viszont kihozták Candy címre hallgató vidám dalukat, ami már sokkal kedveltebb lett egész Koreában. Amerika is felfigyelt nemsokára a tehetséges fiúkra, 1998-ban ugyanis elnyerték az MTV Legjobb nemzetközi videónak járó díját a We Are The Future klipjükért. Természetesen hatalmas rajongótáborral rendelkeztek, a lelkes fanok a White Angels nevet kapták, ám nevükhöz több botrány is kapcsolódott: egyrészt sokan felháborodtak, ha valamelyik tagról kiderült, barátnője van, másrészt pedig állandóan összetűzésbe keveredtek a DSF-fel, vagyis a Sechs Kies nevű fiúcsapat rajongóival. A Sechs Kies 1997-ben debütált a DSP Media ügynökség alatt. A hattagú csapat két részből állt: a Black Kies trió a rap részekért, a White Kies trió pedig a vokálért volt felelős. Mindkét fiúbanda nagy sikereket ért el a 90-es évek második felében, az új évezredben viszont már nem voltak meghatározóak: a H.O.T 2001-ben feloszlott, a Sech Kies is bejelentette feloszlását, ám 2016-ban sokak örömére tértek vissza, így régi rajongóik nosztalgiázhattak.

g.o.d és 1TYM
Nemcsak az előző két banda tartozott azonban a korszak meghatározó fiúcsapatai közé. 1999-ben debütált a JYP ügynökség öttagú fiú idolcsapata, a g.o.d (Groove Over Dose), akiknek egyik albumukból több, mint 1 millió példányt sikerült eladniuk, valamint ők voltak az elsők, akik mindhárom fő koreai zenei csatorna legrangosabb zenei díját hazavihették. A Yang Hyunseok által alapított YG Entertainment sem tétlenkedett a 90-es években: 1998-ban debütált a négytagú hip-hop formáció, a 1TYM, akik bár hivatalosan még ma sem oszlottak fel, 2005. óta nem adtak ki közösen anyagot. Egyik taguk, Teddy Park viszont azóta a YG Entertainment egyik legfontosabb producerévé vált.

A korszak lánycsapatai
Természetesen az első girl groupok is megjelentek már a kilencvenes években. A legelső lánycsapat szintén az SM Entertainmenthez köthető, az S.E.S névre hallgató háromtagú formáció 1997-ben debütált kislányos megjelenéssel és cuki dalokkal, ami azóta is a k-pop és az ázsiai zenei kultúra meghatározó eleme. A korszak másik meghatározó lánycsapata a Baby V.O.X volt, akikhez több botrány is köthető. A Baby V.O.X először egy érett, szexi stílussal próbálta a közönség szeretetét kivívni, a konzervatív hallgatóság erre viszont nem volt vevő, így a csapat ügynöksége csak imázs- és tagváltással érhette el, hogy szerethetővé váljanak. Hetedik albumuk megjelenésekor, 2004-ben viszont újra a címlapokra kerültek, mert egyik dalukban Tupac Shakur rapjét engedély nélkül használták fel. 2005-ben két tag kilépett a csapatból, így végül 2006-ban oszlottak fel. Népszerű csapatnak számított még az 1998-ban debütált Fin.K.L (Fine Killing Liberty) is,  négytagú girl group inkább r'n'b stílusban utazott, s 2005-ig voltak aktívak.



Shinhwa, az örök túlélő
Az első generációs idolcsapatok közül egyetlen van, ami a mai napig aktívnak mondható, ez pedig a Shinhwa. A hattagú fiúcsapat az SME alatt debütált 1998-ban, s bár eleinte sokan a H.O.T formációhoz hasonlították őket, saját maguknak sikerült kivívni sikereiket. 2003-ban a tagok kiléptek az SM Entertainmenttől, s annak ellenére együtt maradtak, hogy különböző ügynökségekhez szerződtek le. Beperelték az SME-t, s végül megnyerték a Shinhwa név jogaiért zajló tárgyalássorozatot. 2008-ban mentek szünetre, hogy mindannyian letöltség kötelező katonai szolgálatukat, 2011-ben pedig saját céget alapítottak, s nem sokkal később kiadták 10. majd 11. albumukat is. Legutóbb 2015 februárjában adtak ki albumot, s tűntek fel több zenei showműsorban is.

Tudom, hogy a töri órák már általánosban és gimnáziumban is elég unalmasak tudnak lenni, de mint mindennek, a koreai popkultúrának is van története. A könnyebb megértés és a tisztánlátás végett egy kicsit ezzel is érdemes foglalkozni. Nem ígérek teljes körültekintő munkát és rengeteg pontos adatot, de ha valaki nagy vonalakban ismerné szeretné a k-pop történetét, akkor ez a sorozat segítségére lehet.

Kezdjük Ádámtól és Évától!
Ha a koreai könnyűzene kezdetét keressük, egészen a 19. század végéig, 1885-ig kell visszamennünk az időben. Akkor egy amerikai misszionárius, Henry Appenzeller érkezett az országba és amerikai és brit népdalokat kezdett el tanítani iskolákban. Ezeket a dalokat később changga-nak nevezték Koreában és a nyugati dallamokra saját nyelvükön énekelték a szövegüket. A nálunk is híres Ó, te drága Klementina ott például Simcheongga néven futott. A japán uralom alatt felerősödött a changga dalok szerepe a koreaiak életében, akik a zene segítségével próbálták kifejezni a japánokkal szembeni érzéseiket.



A trot térhódítása
Az 1920-as években egy japán zeneszerző, Masao Koga mixelte össze a hagyományos koreai zenét az Amerikából érkező gospel dalokkal és ez adta az alapját a később Japánban Enka, Koreában trot névvel illetett népszerű daloknak. A trot kifejezés a foxtrotból érkezett és igazán a hatvanas években váltak divatossá ezek a dalok. A japán uralom végetértével egyre több nyugati elemet felvettek a trot zenészek és a Kim nővérek dalaikkal még az Ed Sullivan Showba is eljutottak a hatvanas években. A 80-as és 90-es években aztán sokat veszített népszerűségéből, a 2000-es években viszont több k-pop együttesnek köszönhetően újra egyre többen érdeklődnek a stílus iránt, Daesung a BIGBANGből és több Super Junior tag is adott ki már trot dalokat.

Valami Amerika
Miután 1945-ben Korea felszabadult a japán fennhatóság alól, lassan elkezdett szivárogni a nyugati popkultúra az országba. Előbb csak egy-két bárban lehetett nyugati zenét hallgatni, a Koreai háború után azonban a térségben maradó amerikai katonák segítségével egyre több fiatal ismerhette meg, mit hallgatnak kortársaik az óceán túloldalán. Amerika pedig "elkényeztette" harcosait: az ötvenes években Marilyn Monroe és Louis Armstrong is az országba látogatott, fellépésük pedig nemcsak az amerikai katonákat, hanem a hazai fiatalokat is lenyűgözte. A nyugati zene egyre inkább hatást gyakorolt Korea könnyűzenei életére is, a 60-as években a Beatles-láz begyűrűzése után megjelentek az első koreai rockbandák is.

A balladák kora
Amíg az 1980-as években a nyugati világ szintipopra bulizott, Korea sokkal melankolikusabb vizekre utazott, s az évtizedet főleg a balladaénekesek uralták. 1985-ben jelent meg Lee Gwan-jo albuma, ami több, mint háromszázezer példányban fogyott. De természetesen az amerikai előadók is jelen voltak már ekkor a koreai könnyűzenei életben. A legnagyobb hatással egyértelműen Michael Jackson volt a koreai előadókra, zenei stílusa, előadásmódja és tánclépései a mai napig inspirálják a k-pop csapatokat. Az évtized végére a pop, dance és hip-hop zene is megérkezett és elterjedt az országban, ezzel megalapozva azokat a változásokat, amiket a kilencvenes évek és a huszonegyedik század tartogatott számunkra.

De hogy ki volt a k-pop első igazi harcosa? Kiket tartanak az első generáció tagjainak? Mikor alapultak meg az első nagy ügynökségek? Erre a következő részben kaphattok választ.