Ha régebben nem is, PSY és a Gangnam Style 2012-es felemelkedése óta a legtöbb ember kapcsolatba került már a koreai popkultúrával és hála az internetnek, a rengeteg információnak és a még több véleményformálónak, sokakban kialakult egy kép a k-popról anélkül, hogy különösebb energiákat fektettek volna abba, hogy megismerjék. Látatlanban ítéletet alkotni persze nem nehéz, de így fordulhat elő, hogy sok olyan tévhit is bekerült a köztudatba a koreai popkultúrával kapcsolatban, amitől a legtöbb rajongó hátán azonnal feláll a szőr - és nem véletlenül. Megpróbáltam most ezeket a mondatokat összeszedni, ami így egyrészt célt is adott a blognak: most már minden bejegyzésben arra fogok törekedni, hogy ezeket a falakat lebontsam.
1. Az összes k-pop dal ugyanolyan
Aláírom, ha valaki meghallgatta mondjuk a Gangnam Stylet és a Gentlemant és azután jelentette ki ezt mondatot, úgy érezhette, nagyon nyeregben van és végre megmondhatta a tutit mindenkinek. És persze nemcsak PSY egy-két dalára lehet igaz, hogy sok a hasonlóság, a korai BIGBANG vagy Super Junior dalokban is rengeteg hasonló elemet lehet felfedezni, de szerintem nem árulok nagy zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy ez egy rettentően felszínes kijelentés és kb. öt percet vesz el az ember életéből, hogy meggyőződjön róla, mennyire alaptalan ezt állítani. A k-pop ugyanis egyáltalán nem merül ki a rágógumipopban (ahogy erre a következő pontban majd kitérek), rengeteg stílus megfér egymás mellett, sőt, ami még érdekesebb, egy-egy előadó vagy idolcsapat is albumról albumra hatalmas stílusváltásokon mehet keresztül és lehet hiteles mindkét produkcióban. Csak hogy egy nagyon kézenfekvő példát vegyünk, a BIGBANG Loser és Bang Bang Bang című dala is a 2015-ös évben jött ki, és nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem nevezném őket ugyanolyannak.
Megint csak van alapja a kijelentésnek, ha valamilyen véletlen folytán alapos kutatómunkánk során csak a Girls Generation Gee-jére vagy a Strawberry Milk OK-jára találtunk rá. Kétségtelen, Dél-Koreában is születik rágógumipop, de ahogy Amerikában vagy Európában, ott is csak a nagyon színes és széles zenei paletta egy szegletét jelentik ezek a dalok. A k-pop pedig ha lehet, pont azért lett ilyen népszerű, mert rengeteg zenei stílus, műfaj megfér itt egymás mellett: van itt hip-hop, rap, dance, r&b, és lényegében minden, amit el tudunk képzelni. A Gee-ért vagy a Lion Heartért is felelős Girls Generation is evezett már keményebb vizekre a You Thinkkel, de a lánybandáknál maradva a 4Minute és a 2NE1 sem a rágógumipop vonalán mozog, sőt...
3. Ezek a koreaiak úgy jönnek le a gyártószalagról, közük sincs ahhoz a zenéhez, amit csinálnak
Igen, igaz, hogy a kilencvenes évekre és a 2000-es évek elejére még az volt jellemző, hogy mindent az ügynökség keltett életre az idolok közül, s az énekesek "szolgaként" megtanulták, felénekelték és eltáncolták a megkapott dalokat, de az elmúlt évekre szerencsére már egyre kevésbé jellemző ez a tendencia, egyre több csapat és előadó kap lehetőséget arra, hogy a dalok szerzésében, a produkció és a koreográfia megszervezésében, kitalálásában részt vegyen. Evidens megint a BIGBANGET, azon belül is G-Dragont példaként említeni, aki nemcsak saját csapatának és tagjainak írt dalokat, de a YG ügynökség többi előadójának is.
4. K-pop = Gangnam Style
Igyekszem nem túl messzire menni és azt állítani, hogy a Gangnam Styleról megítélni a koreai popzenét olyan, mint a magyar könnyűzenét a no roxa áj-jal azonosítani, de talán közelebb vagyunk az igazsághoz, ha Fluor Mizuját hozom fel hazai példaként. Egyetlen előadóról megítélni egy popkultúrát felszínes és primitív viselkedés, így nem csoda, ha a k-pop rajongók mérgesen néznek majd rád, ha kijelented, hogy nem szereted a k-popot és hülyeségnek tartod, mert hát a gangnam style is mekkora baromság volt. Ha egy dolog van, amit el kell kerülni, amikor k-pop rajongókkal találkozol, az ez a mondat.
5. A k-pop videók nagyon furcsák
Persze, vannak rettentően furcsa vagy bizarr videók és biztosan az sem segít a tévhit eloszlatásában, hogy a legnépszerűbb videók - PSY akármelyik klipje vagy a BIGBANG Fantastic Babyje pont ezek közé tartozik. Amellett, hogy mindenkit emlékeztetnék arra, a nyugati zeneipar milyen furcsa videókat termelt ki az elmúlt pár évtizedben, arra is hangsúlyt helyeznék, hogy mennyi gyönyörű videóval örvendeztették meg a rajongókat a koreai előadók, s mennyi munka, energia és pénz van egy-egy k-pop videó mögött. Hogy egy-két személyes kedvencemet ajánlhassam, én nagyon szerettem a BTS Runjának japán verzióját, a SHINee videóját a View című dalukhoz, vagy az f(x) Four Walls klipjét.
6. A dalaik nem szólnak semmiről
Megint, megint, megint, ha öt percnél többet foglalkozna valaki a témával, rájöhetne, mennyire nincs alapja az ilyen kijelentéseknek. Persze, nehéz is értelmes szöveget találnunk, ha rá sem keresünk az angol (sok esetben már magyar) szövegekre, hanem abból a pár angol szóból indulunk ki, amit kihallunk a dalokból. És természetesen nehéz megtalálni az igazi mélységet abban, hogy "wow fantastic baby, dance", de nem is tudnék olyan idolcsapatot mondani, akinek ne lenne legalább egy, de inkább több olyan dalszövege, amelyik elgondolkodtatott, megsiratott vagy mélyen megérintett. Ismét csak ahhoz a zeneiparhoz tudom hasonlítani mindezt, amit mindannyian ismerünk és megszoktunk: a billboard listákon is találni olyan dalokat, amik zseniális szöveggel rendelkeznek és olyanokat is, amik primitív szövegük ellenére is sikeresek lettek.
7. Az összes fiúbanda-tag nagyon feminim és/vagy meleg
A többi jelző, amivel (főleg fiú)ismerőseim illették a k-pop boybandek tagjait nem igazán tűrné a képletes nyomdafestéket, de szerintem mindannyian el tudjuk képzelni, mik a legnépszerűbb kifejezések. Nem állítom, hogy Ázsiában, így Dél-Koreában nem örvendek nagy népszerűségnek a flower boyok, a nyugati kultúrákban megszokottnál feminimebb kinézetű fiúk, és igen, a fiú idolok jelentős többsége használ sminket minden nap. De ez nagyrészt a kulturális különbségekből és eltérő szépségideálokból fakad, és mint lényegében minden, a rajongók igényeit szolgálja ki. Másrészt pedig az elmúlt években egyre több ügynökség indít olyan csapatokat, akik próbálnak kitörni ebből az ideából és egy sokkal férfiasabb/keményebb imidzset választanak maguknak. Azt pedig említenem sem kell, hogy ahogy egyes idolcsapatok idősödnek, tűnnek el a feminim vonások és jelennek meg a maszkulin jegyek. Ami pedig a szexuális beállítottságot illeti, itt is a kulturális különbségekre vezethető vissza a legtöbb félreértés. Koreában sokkal inkább megszokott a férfi barátok közötti testi kontaktus, a kézfogás, átkarolás és az ölelés nem számít szokatlannak két férfi között. Másrészről pedig Ázsiában a homoszexualitás elfogadása még közel sincs olyan szinten, mint Nyugat-Európában vagy Amerikában, szinte tabuként kezelik, ennek tudatában a fenti kijelentés még nevetségesebbé válik.
+1. De hát mindegyik ugyanúgy néz ki
Nem véletlenül hagytam a felsorolás végére a kedvenc mondatomat, amivel valószínűleg már mindenki találkozott, aki meg merte említeni, hogy érdekli őt a koreai popkultúra. A szomorú igazsághoz persze hozzátartozik, hogy amikor az első k-pop videóimat megnéztem, én is hasonlóképpen reagáltam, így utólag viszont már nem tudom elképzelni, hogy keverhettem össze bármikor Taeyang és Daesung arcát. Szóval nem, abszolút nem ugyanúgy néznek ki a koreai popsztárok, sőt, ha eleget nézed egy-egy csapat tagjainak arcát, rájöhetsz, hogy rettentő különbözőek és utána teljesen képtelenség összekeverni őket. És amennyire eleinte nekem is nehezemre esett elkülöníteni az arcokat (és a neveket, ha már itt tartunk), ma már pixeles képről, távolról, hátulról is lassan megmondom, ki kicsoda. Az ilyen megállapításoktól meg persze azért is érdemes távol tartani magunkat, mert nemcsak megsértjük a társalkodópartnerünket, de nagyon könnyen rasszistának is bélyegezhetnek minket - amit mi sem szeretnénk.
COMMENTS